Miközben hófehér ruhát öltött a Meserét, addig odabent a Tölgyfa Kastélyban vacsorához készülődtek a Virágtündérek. Jól esett asztalhoz ülni az egész napi sürgés-forgás után. Szorgosan sütötték a bejglit és az apró mézeskalács figurákat karácsonyra. Eljött az ideje, hogy meggyújtsák a negyedik gyertyát is az adventi koszorún. Vígan táncoltak a lángocskák és bevilágították a szobát. Vacsora végeztével a tündérek forró, habos kakaót szürcsölgettek. Füli azonban csak lógatta az orrát. Még a füle is lekonyult, szinte belelógott a bögrébe.
- Miért vagy ennyire elszontyolodva? – faggatta Pille.
- Nagyon szeretnék karácsonyfát díszíteni. De nekünk még nem volt karácsonyfánk itt a Tölgyfa Kastélyban – panaszolta.
- Tudod jól, hogy mi nem vágunk ki fenyőfát, de még egy ágat sem törünk le. Elvégre Virágtündérek vagyunk. – szögezte le Panna.
- Ne bánkódj Füli, megoldom a dolgot! –mondta erre Pille.
- Ajjaj, rosszat sejtek. – aggodalmaskodott Panna..
Pille, nem törődve Panna rosszallásával, másnap korán felkelt. Magához vette a perselyében gyűjtögetett pénzét, és elröppent a faluba. Bement egy kis boltba, ahol ez nyájasan fogadta:, - Szervusz Pille! Miben segíthetek?
- Egy műfenyőt szeretnék! – mondta Pille. Elmesélte, hogy Fülit szeretné megörvendeztetni a fával. Odaadta az összes pénzét, de az eladó csak csóválta a fejét.
- Ez sajnos nem elég, több pénzt kellett volna összegyűjtened. Közel hajolt Pilléhez és a fülébe súgott valamit. Adott a tündérnek egy dobozt., és Pille boldogan sietett vele haza. Otthon elrejtette, és alig győzte kivárni, hogy megkezdődjön karácsony ünnepe. December 24-én reggel azzal ébresztette Fülit:
- Ki az ágyból hétalvó, ideje feldíszíteni a karácsonyfánkat!
Füli alig hitt a fülének, de menten kiszökött szeméből az álom. Felugrott és nagyokat kiáltott:
- Hurrá, hurrá, lesz karácsonyfánk!
A kiabálásra megérkezett Panna is, és rosszallóan nézett a tündérfiúkra. Amikor Füli kinyitotta a kis dobozkát, Pille mindent elmagyarázott, amit a boltos mondott neki:
- Ez egy olyan fényfüzér, amivel feldíszíthetünk egy fenyőfát az udvaron!
- De hát a Tölgyfa Kastély udvarán nincs is fenyőfa! – csapták össze kezüket a többiek. Pille csalódottan huppant le a székre, és mindenki búsan hallgatott. Végül Panna törte meg a csendet:
- Van egy ötletem! Ma úgyis van egy fontos feladatunk. Almát, répát, diót, mogyorót viszünk az erdő lakóinak, mint minden évben karácsonykor. Mi lenne ha…
- ... a fenyvesben díszítenénk fel egy fát! – vágott a szavába ujjongva Füli, és Pille. Felpakolták a csemegékkel teli ládikót a szánkóra, és útnak indultak. Vitték magukkal a fényfüzért, sőt a beiglit és a mézeskalács figurákat is. Kiválasztottak az erdei tisztás szélén egy kedves kis fenyőt. Apró szárnyaikon fel-le repkedve felaggatták rá a díszeket és a fényfüzért. Mire sötétedni kezdett, már színes fényektől ragyogott az erdei karácsonyfa. és boldogan integettek róla a mézeskalács figurák. Panna elővette a karácsonyi csengőt. A csilingelésre odagyűlt a Meseerdő valamennyi lakója: a szarvas, a mókus, az őzike, a nyuszi, és a többi erdőlakó. Ámulattal és csodálattal állták körül világító karácsonyfát. Ekkor Füli így szólt Pilléhez:
- Köszönöm neked Pille, ez életem legszebb karácsonya!
A tündérkék vidám karácsonyi dalokat énekeltek, és boldogan ajándékozták meg az erdő lakóit és egymást a finomságokkal. De a legboldogabb köztük Pille volt, mert örült, hogy ilyen szép meglepetést szerzett Fülinek.